|
LELKI
ALAPVETÉS
Ahogy emberségünkről, valóságunk minden
dimenziójáról, kapcsolatainkról - Istennel, önmagunkkal,
másokkal, az egész teremtett világgal – gondolkodunk és
ahogy ezt életté váltjuk a mindennapokban, abban legmélyebb
meggyőződésünk fejeződik ki önmagunkról, Istenről, emberről
és világról. Arról, ahogy a Teremtőre és a képmására
teremtett emberre tekintünk.
Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi
képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger
halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s
minden csúszómászón, amely mozog a földön!«
Megteremtette tehát Isten
az embert a maga képére;
Isten képére teremtette őt,
férfinak és nőnek teremtette őket.
Teremtés Könyve 1, 26-27.
„Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett személy nem
válhat dolgok, gazdasági rendszerek, a technikai
civilizáció, a fogyasztói szemlélet, könnyű sikerek rabjává.
Az ember nem válhat saját, gyakran céltudatosan gerjesztett
hajlamai és ösztönei rabjává sem. Ezzel a veszéllyel szemben
védekezni kell. Az embernek képesnek kell lennie arra, hogy
éljen saját szabadságával, és az igaz értékeket válasza.
Ne engedjétek rabságba ejteni magatokat! Ne
engedjétek, hogy elcsábítsanak benneteket holmi hamis
értékek, féligazságok, csillogó délibábok, amelyektől később
kiábrándultan, csalódással, sebzetten, sőt talán magatok
mögött egy összetört élettel fordultok majd el.” (Szent II.
János Pál pápa)
Isten válasza az emberi bizalmatlanságra, az
áteredő bűnre az, hogy a második isteni személy testté lett,
emberré lett, irántunk való szeretetből, hogy elénk élje:
szeretettek vagyunk!
Isten képmása újra fölragyog és teljes
fényében mutatkozik meg az ember életében Isten Fiának
emberi testben való eljövetele által: „Ő a láthatatlan Isten
képmása, „dicsőségének ragyogása és lényegének látható
alakja” Ő az Atya tökéletes képe. (Evangelium Vitae
enciklika, 36.)
A megváltás tehát abban áll, hogy Isten
helyreállítja azt, amit a bűn és a rossz eltorzított, hogy
aztán eredeti jósága is felragyoghasson.
Katolikus Egyház Katekizmusa ezt írja:
„A test az üdvösség sarokpontja. Hiszünk
Istenben, aki a test Teremtője; hiszünk az Igében, aki
testté lett, hogy megváltsa a testet; hisszük a test
föltámadását, a teremtés és a test megváltásának
csúcspontját. (KEK, 1015.)
„Amikor Szent II. János Pál pápa a test
szentségéről beszél, akkor nem a Krisztus alapította hét
kegyelemre utal, hanem arra a jelre, amely valamiképpen
Isten láthatatlan misztériumát teszi láthatóvá. (…) A test,
éspedig csak a test képes arra, hogy láthatóvá tegye a
láthatatlant: a szellemi és az isteni valóságot. Azért
teremtette Isten, hogy az Istenben öröktől fogva elrejtett
misztériumot a világ látható valóságában jelenítse meg, és
ezáltal annak jelen legyen.” (Christopher West)
Ha az evangéliumok Jézusát szemléljük, azt,
ahogy a betegekhez, bűnösökhöz, kitaszítottakhoz fordul,
megérinthet minket, milyen gyengéd is Jézus viszonya megtört
emberségünkhöz! Nem kell félnünk attól, hogy
sebzettségeinket Krisztus elé tárjuk, „hogy megérintse
sebeinket, és gyógyító, irgalmas szeretete minden beteg
elképzelésünket és fájdalmas emléküket átjárja. Krisztus
soha nem foszt meg minket az emberségünktől, hanem
éppenséggel helyreállítja azt. Nem azért jött, hogy
szabályokat erőltessen ránk, hanem azért, hogy tapintatosan
a valódi szeretetre tanítson”. (Christopher West)
Vissza
|
 |
